A nem ismert éttermekben való étkezés sajnos mindig jár némi kockázattal, főleg, ha nem a törzshelyünkről van szó. Lássuk, mire érdemes odafigyelni, ha egy vendéglátóhelyre térünk be. Mit tegyünk, hogy ne csalódottan, rosszabb esetben egy gyomorrontással távozzunk az étteremből?
- Óvatosan a napi ajánlattal
Ha nem túl bizalomgerjesztő a hely vagy abszolút nem ismerjük a kiszemelt éttermet, nem árt az óvatosság. Sok helyen a „napi ajánlat” valójában azt takarja, amitől gyorsan meg akarnak szabadulni, mert a fő alapanyag szavatossága nemsokára lejár. Legyen gyanús egy napi ajánlatnál, ha tocsog a szószban vagy túlfűszerezett, hiszen ezekkel a trükkökkel kívánják leplezni, hogy már nem első osztályú az alapanyag. Legjobb példa erre a hortobágyi húsos palacsinta, ami jó esetben is maradék csirkepörköltből készül. Természetesen a megbízható helyek kivételt képeznek!
- Biztos kell a jégkocka?
Egy friss felmérés szerint a legtöbb gyorsétteremben tele van baktériummal a jégkocka. Ugyanez a helyzet a citrommal, amit az italokhoz szolgálnak fel. A legritkább esetben mossák meg alaposan, így a citrom héja tele van bacikkal. A limonádéhoz, koktélhoz való gyümölcsöket jó előre felszeletelik, majd szoba hőmérsékleten várják, hogy egy ital alapanyagai legyenek. A szakértők javaslata, hogy a kólához vagy ásványvízhez adott citromot legközelebb inkább hanyagoljuk.
- Miből is készül a rántotta?
Még a legjobb helyeken is a svédasztalos reggelire igaz, hogy a nagy tálalóedényekben kínált rántotta porból készül.
Tipp: Ha aggódunk a megfelelő higiénia miatt, először nézzünk be a mosdóba! Ha az hagy némi kifogásolnivalót maga után, biztos lehetünk benne, hogy a konyha még rosszabb. Egy ilyen helyen milyen állapotok lehetnek a konyhai hűtőkben és a munkafelületeken?
- Ha nagyon extrára vágysz
Elég rizikós, ha egy egyszerű étterembe térünk be és valami nagyon extra, különleges gourmet ételt rendelünk. Egyrészt a szakácsnak nem ebben van igazán gyakorlata, másrészt a benne lévő alapanyagok sem biztos, hogy túl frissek. Túl sokáig állnak a hűtőben, mire eljut hozzánk, már lehetnek minőségbeli problémák mivel nem sűrűn fogy. Egy steak house-ban nem érdemes halat kérni, egy pizzériában pedig ne libamájjal kísérletezzünk. Akkor járunk a legjobban, ha olyan ételt kérünk, amiben a konyhának a legtöbb tapasztalata van. Még egy fontos dolog: az osztriga nagyon kényes étel, soha ne rendeljünk ilyet, csak olyan étteremben, ahol tényleg tengeri herkentyűkre specializálódtak.
- Asztalra kikészített mogyoró
Egyre több helyen szokás az asztalra előre kikészíteni sós mogyorót. Na, pont ez a snack az, amit biztosan az előttünk lévő vendég sem kiskanállal majszolt. Hány kéz is járhatott abban a tálban, mire hozzánk került az íncsiklandozó, sörhöz jól passzoló mogyoró? Ha valaki alig nyúl a nasihoz, akkor azt később, újratöltve ugyanúgy kiviszik.
- Nem minden szarvasgomba, ami annak látszik!
A szarvasgombaolaj ritkán készül valódi szarvasgombából, többnyire inkább szarvasgomba illatot adó aromából vegyítik össze. Az éttermek ezt a filléres dolgot teszik az ételre, hogy aztán egy vagyont számoljanak fel a végén.
- Az étlap is árulkodó
Ha olyan helyre tévedünk be, ahol túlságosan hosszú az étlap, óriási a választék, számolhatunk azzal, hogy csak mikrózott, mirelit ételeket fognak felszolgálni. Egy jó étlapon nincs több 15-20 fogásnál, amik 5-6 különböző alapanyagból készülnek.
- Ház bora általában a legdrágább!
Ha egy bor kereskedelmi ára 1500 forint körül van, akkor ennek a dupláját is fizethetjük egy – egy pohár „házi” borért. Menőbb helyeken ez a különbség még nagyobb is lehet, sok étterem tényleg ezen húz jelentős hasznot.
Természetesen szép számmal vannak kivételek, nem szabad általánosítani! Ma már egyre többen adnak a minőségre!
